Az alternatív valóságok kusza, mindent behálózó szövevényeiről  lesz most szó. Meg pálinkáról, és egyéb etanol tartalmazó vizes vegyületekről. Megjegyzem etanol a természetben tisztán sosem fordul elő, kizárólag vizes vegyületekben. Azért ezen is elgondolkodhatnék, ha lenne hozzá kedvem, és/vagy elég etanolt tartalmazó vizes vegyületem. De nincs. Mindegy.

Van-e értelme egyáltalán megkísérelni kiismerni azt, ami körülvesz minket? A válasz nyilvánvalóan az, hogy miért is ne, ha mindeközben remekül érezzük magunkat. Ugyan a kísérlet vélhetően sikertelen leszen (a magyarban hogy van a feltételes jövő idő? - minden jövő idő feltételes amúgy a magyarban, de ez megint messzire vezetne), ahogy eddig is a történelem során mindahányszor. Ez is mindegy.

Éppen a történések rejtett összefüggéseit kutattam (etanolos vizes vegyületek segítségével), mikor szokatlan, ám mégsem ismeretlen szagra lettem figyelmes. Először a derítőre gyanakodtam, de annak az szaga másmilyen, meg hát éppen a múlt héten volt szippantás, a szél is másfelől fúj, szóval, valami más lehet, - gondoltam.

Lemondott a smidpál.- jelentette szomszédom, Géza bá'. A szag forrását immáron meghatározva vidáman integettem vissza.

(cliffhanger)

Ma hajnalban megszületett harmadik (3.) leányom is.

A magam részéről a szaporodás kérdését ezzel letudtam.

Mosáskor bugyi az egész ház.

Mielőtt megírnám és közzétenném hiánypótló regényemet, néhány gondolat a kibaszott hóval kapcsolatban.

( A regény egyébként a Beach Time Error címet viseli majd, ami tulajdonképpen egy hibaüzenet az agyban, amely akkor jelenik meg, ha a tengerparti bárban - ahol üldögélsz - elfogy a rum.)

Februárban hogy, hogy nem, hó esett. Ez felkavarta a kedélyeket. A közterületesek szerint korán jött a tél, nem voltak felkészülve. A kormány szerint mindennek az elmúlt nyolc év az oka, mert világos minden polgár számára, hogy az előző, nemzetáruló kormányok miatt esett hó. Az ellenzék szerint az egykulcsos jövedelemadó és az elhibázott gazdaságpolitika vezetett a havazáshoz. Az ellenzék másik része szerint Erdély visszacsatolásával a hóprobléma egyszerre és végérvényesen megoldódna. A magyar hóhelyzet nemzetközi viszonylatban is reakcióra késztette a politikusokat. Az oroszok vodkát küldtek, az amerikaiak bombázókat, az EU meg aggodalmát fejezte ki a hó egyenlőtlen eloszlása miatt. Én meg vettem egy hólapátot. És nem olvastam el a meteorológiai előrejelzéseket.

A kertes házaknak számos hátrányuk van. Például nincs házmester aki a járdáról eltakarítja a havat.

Valami szabály, vagy rendelkezés szerint az ingatlan előtti járdaszakaszt a tulajdonosnak kötelessége csúszás mentesíteni. Ha nem teszi, jön a bünti, vagy akár mindenféle perek ha valaki ott töri ki a lábát.

Mondanom se kell az utcában aszfalt nincs, járda is csak 6 méter, mind az enyém.

A világirodalom legfaszább címmel rendelkező könyvei mind szarok. Kivétel nélkül. Példának okáért említhetem Proust Az eltűnt idő nyomában című megfejtését, amit valószínűleg ő maga sem olvasott végig. Vagy itt van Thomas Wolfe Az időről és a folyóról című műve. Kurva jó címe van, de olvashatatlan a mű.

Legalábbis józanul.

A szánkózás a férfiak küzdelme, minden további belemagyarázás hazugság. A "Ki a gyorsabb a lejtőn?" egy mérkőzés, amely során - mint annyiszor - le kell győzni a versenytársat. A kölykök élményszerzése tulajdonképpen másodlagos, a kifejlett hímek játéka ez. Ezért is van az, hogy többnyire apa (férfi) + gyerek a páros összeállítása. (A nők sokkal kifinomultabban versenyeznek.) Na most. A fizika bizonyos törvényszerűségeire tekintettel kell lenni, illetve érdemes figyelembe venni a győzelem és a szaporodás (kiválasztódás) érdekében.

Tanultuk ugye a Newton-i törvényeket. Pl.: sebesség=út/idő; dinamika alaptörvénye, stb.

A tehetetlenség mértéke pedig a tömeg.

Ha tovább bonyolítom, akkor érdemes figyelembe venni, hogy ha megindul, mozgásba jön egy test, vagy a mozgó testnek megváltozik a mozgásának sebessége vagy a mozgás iránya, akkor megváltozik a test mozgásállapota.

Egy test mozgásállapota mindig egy vele érintkező test (hó) hatására változik meg, és ilyenkor mindkét test mozgásállapota változik, kölcsönhatásban vannak egymással.
Változás mindig kölcsönhatás eredményeként jön létre. (vö: pálinka vs. máj)

Ha megindul, és/vagy mozgásba jön egy szánkó, vagy a szánkónak megváltozik a mozgás sebessége vagy a mozgás iránya, akkor megváltozik a test mozgásállapota.

Egy szánkó mozgásállapota mindig egy vele érintkező test (hó, föld) hatására változik meg, és ilyenkor mindkét test mozgásállapota változik, kölcsönhatásban vannak egymással.
Változás mindig kölcsönhatás eredményeként jön létre.

A súrlódási erő függ, az érintkező felületeket összenyomó erőtől, vagyis a testek súlyától és a felületek minőségétől. Durva felületen nagyobb a súrlódás.

A lejtő egy olyan meredek út, ami egy szöget, hajlásszöget zár be az egyenessel.

Fentieket figyelembe véve a következő a nyerő kombináció:

- nem fából készült szánkó, (vékony, de lapos fém-lemez az alján, nagyobb érintkezési felület)

- fém szánkó (össztömeg nagyobb, plusz a csúszási felület kisebb; ütközéskor nagyobb biztonság)

- a meredekebb indulási pozíció

- jeges felületen csússzunk. (ahol már csúsztak korábban)

- nem kanyarogjunk

- felhergelt gyermek. ("mindenkit legyőzünk, mi leszünk a leggyorsabbak")

- több Unicum

A nagy szürke macska lassú, megfontolt lépésekkel közeledett a terasz ajtajához. Szarni jött a rohadék- gondoltam. Óvatosan kezembe vettem az első hosszú tárgyat amit találtam (varázspálca, kb. 40 cm, a karácsonyi tündér szett tartozéka),és az ajtó belső oldalához közelítettem. Most elkaplak.-mondtam magamban. A macska körülnézett, majd a lábtörlőn az ún. szaró pozícióba helyezkedett. (volt alkalmam többször megfigyelni, így tudtam, mi következik). Vártam. Semmi. Vártam megint. Semmi. Gondoltam, elmegyek egy Unicumért, de féltem, hogy elszalasztom a pillanatot.

Az idő múlásával egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy itt vagy valakit átbasznak, vagy szorulása van a dögnek. A macska, seggével az üvegajtó felé kucorgott a lábtörlőn, én a függöny mögül vártam az alkalmas pillanatra, az Unicum a hűtőben szintén.

A szomszédom, Géza bá hosszú, ám meglepően ütemes krákogással adta tudtomra, hogy inna valamit. Reggel fél hét volt ekkor. Ezt onnan tudom, hogy a csajom megnézte a telefonját, majd a " a 'va életbe, szombat hajnal fél hét van, szólj már légy szíves annak az öreg fasznak, hogy hagyjon már békét nekünk" mondat hagyta el a száját. Néhány perc múlva időben így már orientálódva, és érvekkel felvértezve léptem ki a terasz ajtaján, azzal a határozott elképzeléssel, hogy csendet és nyugalmat teremtek a családom számára. Valamint azzal a titkolt reménnyel, hogy a szilva gyümölcs erjesztett, majd lepárolt változatát metabolizálhatom.

Géza bá' Bandival, a guberálóval beszélgetett.

(Bandival kapcsolatban korábban már kértem tanácsot Géza bá'-tól, miután Bandit tetten értem a kukám tartalmának tanulmányozása közben. Hagyjad békibe, visszapakol. szólt az útmutatás. )

Csatlakoztam a másnaposnak látszó társasághoz, bár ezzel a tömeg másnapos/nem másnapos aránya nem javult. A hóhelyzet volt a téma, ill. ezzel összefüggésben a elfogyasztandó pálinka mennyisége.

Alszik a család.-mondtam köszönésképpen.

Az jó.-válaszolta Géza bá. Bandi nem szólt semmit, de visszahajtotta a kukám tetejét.

Egy jó darabig senki nem szólt semmit. Bandi a kuka tetetjét fogta. Géza bá a - reményeim szerint - pálinkás üveget, én meg a kapu tetejét. Tisztára volt egyszer a vadnyugat final scene volt. A tekintetek az egyik személyről a másikra vándorlak. Lapos, lassú, szigorú pillantások. Kemény, férfias (másnaposan püffedt) arcélek néztek farkasszemet. Végül minden tekintet a pálinkás palackon állapodott meg.

Pálinkát?-kérdezte Géza bá.

Bandival egyszerre nyúltunk a palackért.

A kereszténység  nagy zöldgomb-pinkód-zöldgomb ünnepét Érden is Karácsonynak nevezik. A Jézus nevű rabbi nem ekkor született, sokkal inkább a téli napforduló pogány ünnepéhez kapcsolható a téma.

De most nem erről lesz szó. Hanem céges karácsonyi bulikról, ahová, mint az közismert, legalábbis a baráti körömben, józanul igazi férfi nem megy.

Nos, miután egész délután 'kiálts kakát' játszottam a kisebbik lányommal (2) kifejezetten rezignált idegállapotban készültem az eseményre. ( A 'kiálts kakát' játék lényege, hogy a kölök a seggére mutat, 'kaka pelusban' kiáltást hallatva, majd miután kicsomagoltam, kiderült, hogy átvert. Ezt még kétszer eljátszotta. A negyediknek nem hittem már, mire az anyja lebaszott, hogy miért hagyom szarban a gyereket. Elmeséltem. Nem hiszi azóta sem. Mindegy.)

Szóval, miért kell inni buli előtt? Pont ezt kérdezte a csajom is. Egyszerű.-mondtam, pont azért, mint amiért fogat mosol ha fogorvoshoz mész (kurva hosszan és alaposan), vagy megmosod a hajad fodrászat előtt. Hagytam, hadd gondolkodjon, miközben 2011-es évjáratú rosék között válogattam a megfelelőt.

A lényeg amúgy a következő: az esemény színhelyére való megérezés után ösztönösen az italos pultok felé veszed az irányt. Ilyenkor a.) kiderül, hogy az igazgatóság előrelátóan megtiltotta a hivatalos program végéig az alkoholtartalmú italok kiszolgálását, vagy b.) senki sem áll ott, kurva ciki elsőnek lenni, miközben mindenki más ugrása készen vár, hogy második legyen.

Ha vidáman és benyomva érkezel mindezen problémák nem léteznek. Egy kacagó kéjhömpöly az eleje. Aztán meg úgyis bebaszol.

Falfestés.

Normál menetrend szerint költözés előtt, vagy lakásfelújításkor, vagy egy komolyabb buli után szakemberek jönnek, festenek, rövid kiabálást (a csajom velem, majd én a mesterekkel) követően a megfelelő árnyalatot alkalmazva újra festenek, fizetsz, távoznak, újak jönnek, kijavítják az előzők hibát, fizetsz, mennek. A határidőket rugalmasan értelmezik, kőbányait isznak, összefestékezik a parkettát, szekrényt, anyóst.

Léteznek persze a megszokottól eltérő helyzetek. Egy ilyenről lesz most szó.

Az IMF tárgyalások megszakadását, valamint a költségvetés egyre romló állapotát, továbbá  a kibaszott fű nélküli kertem felett érzett szomorúságomat kompenzálandó fel-fel bontogattam borospalackokat. Sajnos mindegyik tele volt, legalábbis az elején. Később megjelent bennem egy érzés, sőt, egy ontológiai késztetés (lásd: Heidegger és egyéb hülyék), hogy akkor én most Tankcsapdát hallgatok, sőt énekelek.

Nem is lett volna semmi baj, ha az úgynevezett kazánházban, ahová a művelet lebonyolítását terveztem, (nem zavarandó a családomat, khm), lett volna konnektor. De nincs. Van viszont jó pár négyzetméter fehér falfelület. És sajnos egy fekete alkoholos filctoll is a kezembe került.

Ma hengerezem fel a harmadik (3) réteget. Még kábé kell vagy öt.

-Apa, mi az az íemef?- kérdezte legnagyobb lányom (5,5) egy átlagosan másnapos és szmogos reggelen, délelőttön. Nabazmeg, gondoltam először. Másodszor arra a palack borra gondoltam, amit már sajnos elfogyasztottam előző este. Aztán arra a másik palack borra, amit szintén. Nos, leányom, megmagyarázom. Az íemef egy, khm, szervezet aki pénzt ad az országnak, hogy aztán hülyeségekre költsük, aztán megint kérjünk, hogy az előzőt visszafizessük és így tovább. Hát nem egy makroökonómia phd, de azért megteszi, gondoltam. Nem értem.-mondta. Nos, ezzel sokkal vannak így és ők még szavazhatnak is. -válaszoltam. Ezzel együtt megpróbálom másképpen elmagyarázni. Szóval, például vegyük azt, hogy te vagy a miniszterelnök és az összes barbi, meg plüssállat, meg az egyéb, általam meg nem határozható dolgok, amik a dobozokban vannak és hozzájuk se nyúlsz évek óta, de hisztiztél, hogy kell, szóval ők a a te néped. A nép pedig szól, hogy új ruha kell, meg völgyhíd, meg olajcég, repülőtársaság, bank meg ilyenek, de neked nincs pénzed. Ekkor  hozzám fordulsz, hogy adjak pénzt, ugyanakkor megígéred, hogy megeszed a borsófőzeléket cserébe. Én eddig mindig megvettem minden vackot, amire rámutattál, annak ellenére, hogy a borsófőzeléket nem etted meg. Azonban nekem  már elfogyott, pontosabban már nem hiszem el, hogy tényleg megeszed a borsófőzeléket. Erre te az íemefhez fordulsz, aki mondjuk a nagyi. Neki van pénze, de csak akkor ad, ha megeszed a borsófőzeléket. Tehát először megeszed, és csak utána ad, különben nem. - magyaráztam. De én nem szeretem a borsófőzeléket.- válaszolta. A miniszterelnök se.-válaszoltam.

Most az avarégetésről lesz szó.

Hosszú bizonytalanság után (lásd: szeptemberi és októberi nyár) lehullottak azok a kurva levelek arról a két darab fáról (egyik cseresznye, másikat nem tudom) amelyek a kertben állnak. Plusz hozzájött még a szomszédból átlógó diófa ágairól beesett vackok. Faszán összehúztam egy kupacba, gondoltam, meggyújtom, fél óra és kész a művelet. Ma éppen hatodik napja füstöl.

Úgy kezdődött, hogy a kupacra ráöntöttem a maradék grillgyújtót, kábé egy litert, majd gyufát dobtam rá. Később megpróbálkoztam égő gyufaszállal is. Aztán öngyújtóval végül is sikerült lángra lobbantanom a cuccot. Mintegy másfél percig égett is frankón, aztán meg csak füstölt. Ekkor stratégiai meetinget hívtam össze, Géza bá' valamint egy üveg pálinka részvételével. Azt sütöttük ki, hogy benzinnel megyünk rá, az a biztos. Két óra sikertelen próbálkozást után, - a kocsiból akartunk leszívni benzint - , rájöttem, hogy a fűnyíróhoz vételeztem benzint is, ami egy öt literes kannában van valahol. Ekkor vettünk elő pár doboz sört a pálinka mellé, illetve ekkor távozott a csajom a kölkökkel.

Ráöntöttük a benzint, koccintottunk Géza bá'-val, és kiosztottuk egymásnak a MacGyver díj középkeresztjét, majd meggyújtottunk. Miután eloltottuk a diófa belógó ágait, és feldolgoztuk, hogy egy ideig szempillák nélkül élünk, tanakodni kezdtünk. Tudniillik az avarkupac csak füstölt, de égni, nem égett.

Tán nedves az avar,-vélelmezte Géza bá'

Hhümm,-vélelmeztem én.

Arra jutottunk, hogy eloltjuk, és megvárjuk a tavaszt, hátha akkor sikerül, és talán addigra a csajom visszatér a lányaimmal.

Ma hatodik napja füstöl a kupac, mint egy két kitörés között megpihenő tűzhányó. Úgy ég mint egy szénégető boksa. Lassan, de biztosan, belülről kifelé.

Az önkormányzati büntetést meg majd megfellebbezem.

A síkvidéki völgyhidak és autópálya alagutak, az egyenletesen körbefosott nyilvános wc-k és a hetente újra és újra felbukkanó, mindent megváltó kormányprogramok hazájában az abszurditás az egyetlen életlehetőség. Érden sincs ez másképpen. Ezt próbáltam megmagyarázni szomszédomnak, Géza bá'-nak, aki kérdő tekintettel nézegette a fűnyírómat. Oszt, minek ez ide, hisz fű az nincsen.-mondta.

Megmagyarázom Géza bá' neked ezt.-válaszoltam. Abszurditás. Maga a tény, hogy nincsen fű, attól még fűnyíró birtoklása ebben az országban teljesen normális. De mondok egy példát, hogy értsd. Itt vannak például a hajlékonyak. Megtiltották nekik, hogy közterületen legyenek. Saját területük meg ugye nincsen, ezért hajlékonyak. Az álladalom számára ők hivatalosan nem léteznek. Saját tulajdonuk, mármint lakóhely ugye nincs, a közösön meg tilos tartózkodniuk, mert azért büntetés jár. Utóbbit a helyszínen kifizetni nem tudják, ezért majd a hatóság felszólítást küld. Csakhogy nincs hova. Akkor világos, miért is vettem fűnyírót?

Kínai?- kérdezte Géza bá'

Az.- válaszoltam.