Mikor anyámnál járok rendszerint kénytelen vagyok úgy viselkedni, mintha egy időkapcsolós és mozgásérzékelős világítással ellátott budiban tartózkodnék. Tudniillik, hogy ha tökölök, előbb-utóbb kénytelen vagyok a sötétben tapogatózni, keresve a budi papírt vagy - anyám esetében - az értelmes mondanivalót, továbbá, - mindkét verzióban – a kijáratot. Vaksötétben.

Az előbbiek miatt az ilyen helyeket illetve anyámat kerülni szoktam általában, de néha fel kell mutatni fizikailag is az unokát, eddigi életem - anyám szerinti - egyik és kétség kívüli csúcsteljesítményét.  (A másik egy könyvjutalom volt ötödikben.)

Proaktivitás, proaktivitás, gondolkodj!-mantráztam a szavakat, miközben anyámhoz közeledtünk, amelyet valamilyen tréningen vagy borkóstolón hallottam, és akkor eszembe jutott Hajnal Kriszti.

Anyám,- mondtam köszönésképpen megérkezésem első másodpercében, a szaporulat megjelent, boldognak látszik, így akarom visszakapni, őrsi gyűlésre kell mennem, majd jövök.-mondtam és Panni lányom megértő mosolyától felbátorodva a Kacsa nevű vendéglátó egységbe mentem, emlékeket idézni. Emlékeket idézni egyedül jó igazán, mert így nincs, aki finomítsa, módosítsa, esetleg cáfolja az eredményes és dicsőséges múltat, elsősorban a női szívek meghódítását illetően.

A felületes szemlélők (cimboráim) számára a középiskola nem volt más, mint egy gigantikus Ki dugja meg a Hajnal Krisztit akkor végre közülük?  Vetélkedő. Pedig ez csupán féligazság. Vagy legalábbis az igazság egyik (valószínűsíthetően nagyobbik) fele.
Egyébként a Krisztinek volt állandó edzője,  Ottónak hívták. Ottó, bazmeg- mondogattuk, Ottó, hogy a picsába lehet valakinek ilyen neve, bazmeg. Irigykedtünk. Röhögtünk, de Krisztivel dugni nem tudtunk. Annyit azért el kell ismerni, hogy a téma legalább annyiszor felbukkant az idők (4 év) során, mint erdélyi történetekben a medve. Ha kellett, ha nem, jelen volt, mint egy dramaturgiai állandó.

(A következő rész tartalmából: ülök a Kacsában és emlékeket idézek, majd megjönnek a haverjaim és ennek következtében nem érek vissza a lányomért, csak másnap.)

Legyünk primitívek!

A wellness hétvégék, vagy úgy általában a közös pihenések a párkapcsolatok nagy próbái. Az addig csak esténként, az ágyban, vagy a környékén, esetleg ott sem, találkozó párokra hirtelen rászakad az együttlét. Meg kell jegyeznem, hogy egyes szélsőséges vélemények szerint ilyenkor nem a szexuális élet összehangolása a legnagyobb kihívás, hanem a fenntartása. A másik megjegyzésem, hogy kihívás címszó alatt 5570000 találatot jegyez a google, de egy sincs összefüggésben a wellness-el. Pedig.

Éppen a szálloda bárjában üldögéltem – alig múlt éjfél -, és mások életét figyeltem, legalább addig se kell a sajátommal törődnöm, - gondoltam, mikor a bárpulthoz röppent egy hölgy. Egy Campari tonikot légyszives, zöldcitrommal és ne túl sok jéggel.-mondta a pultosnak. Hhja, ez a jó a koktélokban, elmélkedtem magamban, hogy ilyen faszán lehet őket rendelni. Egy nagyfröccsel mit csináljon az ember? Sok borral, kevés szódával kérje? Mindegy is.-gondoltam és tovább figyeltem az eseményeket.

A kiscsaj lehuppant egy állampolgár mellé, aki addig békésen üldögélt, vakargatta a tökeit, rágózott és sört szopogatott jégerrel vagy Unicummal. Boldog volt. Vagy legalábbis annak látszott. Tudod, kezdte a csaj, csak annyit kértem, hogy szeressél bazmeg, de te erre is képtelen vagy, bazmeg.-mondta  a hölgy és nagyot szippantott az italból. A faszi nem szólt semmit csak sóhajtott egyet és más irányba nézett. Neked egy közös hétvége egy szállodában csak annyit jelent, hogy máshol iszol, nem otthon bazmeg.-folytatta  a harcot a lány. Embere arcán semmiféle érzelem nem tükröződött, mikor megszólalt. Jó.-mondta a fiú, akkor én most felmászok oda, azzal  kimutatott az ablakon a hegy tetején álló várra, felállt és kissé imbolygó léptekkel elindult.

Soha nem ér fel.-gondoltam. Éjszaka van, meredek, a töröknek se ment, pedig azok sokan voltak, és józanok is .-legyintettem és elindultam a szobám felé.

Már hajnalodott, mikor először kellett pisálnom. Felkeltem  és a fürdőszoba felé menet kinéztem az ablakon. A ködből lassan kibontakozó vár a szállodához legközelebb eső bástyájának tövében egy alak körvonalait véltem felfedezni.  Lassan, meg-megcsúszva, esetlenül botorkált, fél kézzel a falnak, másikkal az egyenetlen és meredek talajhoz támaszkodva kínlódta magát egyre tovább. Aztán egyszer csak megállt.

Felért. Férfi.

 

 

Legyünk primitívek!

A kutya (canis lupus familiaris) a ragadozók rendjébe tartozó emlős, a farkasok, más elmélet szerint a sakálok háziasított (illettve gyáva, akit elcsaptak a falkától) verziója. Ismert tulajdonságuk még, hogy reggel és este szarni kell vinni őket (antropomorfizálás, elnézést kívánok).

Lehetőségeimhez és tehetségemhez, valamint mizantrópiámhoz mérten általában próbálom kerülni a találkozást más kutya-tulajdonosokkal, ill. gazdákkal, de nem mindíg sikerül.

Fiatalember, fiatalember!-rikácsolta valamelyik reggel valamelyik öreg luvnya, oda szart a kutyája, láááááttam, oda szart, oda pont odaaaaaaaaaaaaa, a bokor mellé. Én általában álmos vagy másnapos vagyok, (vagy mindkettő) így nem nagyon izgatom magam. Nem szart az, csak hugyozott!-válaszoltam. De kan, látom, azok nem így pisálnak!.-támadott tovább a mamóka. De az enyém igen, szukák között nőtt fel, tudja, mint Maugli!-reagáltam. Itt lefagyott, mert Kiplinget nem olvasott, vagy elfelejtette.

Nagyanyám szerint sohasem leszek méltó arra, hogy a nagyböjti körmeneten vigyem a zászlót.

 

Legyünk primitívek!

A Sors egy palack rozé típusú bor formájában váratlanul toppant be egy álmos délutánon az életembe. (A váratlanságról anyámnak persze más véleménye lenne, főleg akkor, ha látja a hűtőmet.) 

Már rég láttam (a Sorsot), így egyszerre voltam gyanakvó, és magabiztos. Utóbbi azért, mert tudtam mit kell tennem, előbbi, meg azért, mert 2008-as évjárat volt, amit nem nagyon ismerek még. Taxit hívtam. A lovira lesz szíves-mondtam a sofőrnek.

Sokan, sok helyen megemlítették már, hogy minél inkább értjük (érteni véljük) a világot, annál kevesebb okunk van arra, hogy részei legyünk. Ezek a jóemberek nyilvánvalóan jártak lóversenyre. Az ok-okozat összefüggéseit nőkön is érdekes tanulmányozni, de sokkal izgalmasabb lovakon. 

A harmadik futam, a nyeretlen kétévesek versenye volt.

A befutó: Hősnő-Dalama-Miss Cheryl
Futottak még: Melody Girl, Liberty Lady, Königin, Clever Girl, Mirtuszlány

Mind kanca. Nincs valóság, csak absztrakció van.-gondoltam

Legyünk primitívek!

Olyan reggelre ébredtem, amelyen, ha Raymond Chandler látott volna, akkor egy komoly adag bloody mary-t javasolt volna, sok worchesterrel és mégtöbb vodkával. Hunter S. Thompson leginkább LSD-t ajánlott volna meszkalinnal, Joanne Harris meg, - gondolom - szederbort csokoládéval. Én inkább tudomásul vettem egy pohár sört, majd beszereztem egy friss Nemzeti Sportot és elindultam, hogy bemásszak a szálloda gyerekmedencéjébe.

A gyerekmedencének számos előnye van. Ezek egyike, hogy nincs benne gyerek. Az összes kölök ugyanis általában a felnőtt medencében visong szüleik nyakában. Másik előnye, hogy sekély, lehet benne heverészni és fekve NS-ot olvasni. 

Mire végeztem a másodosztályú gyeplabda eredményekkel is, már az járt az eszembe, hogy mit is csináljak legközelebb. Sört nem tudtam szerezni, (még előző nap megpróbáltam a takarító személyzet egyik tagját felbérelni, de megtagadta az együttműködést a piszok), a Sportot elolvastam, így elkezdtem számolni a hülyéket körülöttem. Alig voltak, de így is ötvenig jutotta, mert pár arcot kénytelen voltam kétszer, sőt háromszor beszámolni, mikor betoppant Panni lányom a medencébe.

Apa, tudod, semmi nem tart sokáig, tudod?-mondta.

Két és fél éves, és érti a világot. Sajnos.

 

Legyünk primitívek!

Sose tudtam pontosan, hogy meddig is kell főzni a tojásokat, de biztos, ami biztos, inkább kimásztam a termálvízből és fürdőköpenybe rejtve az áldozatokat a szálloda (egyetlen) bárja felé vettem az irányt. A bár nem volt különösebben nagy szám, sőt, egész átlagos volt. Tele dohányzó, iszogató polgárokkal, aki szemlátomást elégedettnek látszottat sorsuk alakulásával, vagy legalábbis az elfogyasztott italok mennyiségével. Én is vidámnak gondoltam magam, és a fürdőköpeny alól csöpögő narancsszínű alapon fehér virágmintás Quicksilver nadrágomban lehuppantam az egyik székre.

Rendeltem pár dolgot, amelyek láttán nagyanyám, ha látott volna, rosszallón nézett volna anyámra, miközben bizonyos nevelésbeli defektusokat emlegetne, mire anyám meg ráinna a xanaxra valami hasonlót azok közül, mint ami előttem volt. 

Éppen rendezgettem az italokat magam előtt, a felhasználási sorrend számos variációját képezve egyúttal, mikor egy hang a hátam mögül javaslatot tett.

Fogott bábu lép.-mondta.

Ekkor éreztem először, hogy igen, hazaértem. Megint.

Legyünk primitívek!

Karácsonykor a családra, az együttlét örömére és egy láncfűrészre gondolok általában.
Legyünk primitívek!

"Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát."

Emberek, olvassatok Bukowskit!

Legyünk primitívek!

Hej, szomszéd! - kiáltott utánam egy, addig legalábbis elfogadhatóan borzalmas napon K., aki, mit tagadjam, tényleg a szomszédom pár hete. ( Egy, nem is annyira különös egybeesés folytán, pontosan ennyi ideje annak, hogy Panni lányom újabb indokot szerzett arra, hogy ha akar, akkor gyűlölhessen 14 éves korától úgy 18-ig. )
Hej, figyelj már! Te ilyen öltönyös féle vagy, úgyhogy mond mán meg légy szíves mi ez a válság. -folytatta újsütetű szomszédom, tudomást sem véve arról, hogy valójában addig nem is beszéltünk, csak egyszer, mikor az ablaka alá szart a kutyám.
Kicsit elgondolkodtam, hogy mi legyen, de végül úgy döntöttem, hogy valójában nincs választás a kék és a piros kapszula között, így felé fordultam.
Hogy mi ez a válság?- kérdeztem. Semmi. Csak a civilizációnk megérdemelt pusztulásának vagyunk tanúi. Mi, magyarok picikével gyorsabban adjuk fel, mert bénák vagyunk. De, nyugi, a többi konzumtársadalom is szépen összeroppan hamarosan. Az idealizált liberális demokráciáknak annyi, vége, kaput. Legfeljebb az utolsó, aki lelép, az majd leoltja a villanyt.
K. nem ezt a választ várhatta, mert olyan képet vágott, mint egy kamasz, aki először néz pornót. Aki ugyan sejti, hogy van még valami a focin, meg a matchboxozáson túl, de erre azért nem számított.
De akkor mér mondták, hogy nincs baj? Ott, amikor összeültek a csúcson? -kérdezte.
Nézd, -válaszoltam, nem vagyok valami jó történelemből, de sok jót az nem jelent mifelénk, ha a főnökség azt mondja: nincs baj. Például, egyszer, egy szép augusztusi napon, pár éve lehetett csupán, akkor is szépen összegyűltek az okosok illetve gazdagok, merthogy akkor is ez utóbbi egyenlő volt az előbbivel,  tehát, csak , hogy értsd, akkoriban is a kettő gyakran ugyanazt jelentette, úgyhogy, lássuk be,  nem nagyon van itt fejlődés, szóval, összegyűltek, hogy kifundálják a szép jövőt. Meg is állapodtak, hogy másnap minden fasza lesz. De nem lett az.-meséltem.
Mér, mi lett?-érdeklődött.
Semmi különös, pontosabban semmi váratlan nem történt. Részt vettek az úgynevezett Mohácsi-csatában, az ismert eredménnyel.-mondtam.
Akkor most mit tegyek?-kérdezte.
Vegyél sok-sok konzervet.-javasoltam.
Ennyi?-érdeklődött tovább.
Igen. Ja! És még valami. Javaslom, hogy tanulj meg kung-fu-zni vagy ilyesmi.-reagáltam.
Miért?
Mert lehet, hogy az én konzerveim fogynak el hamarabb.

Legyünk primitívek!

Az a baj a világgal, kezdte Onedin kapitány a nyár valószínűsíthetően utolsó vitorlázásán, hogy... (itt elgondolkodott)... illetve több baj is van vele.-mondta és a távolba meredt. Én is arrafelé néztem, amerre Onedin, hátha meglátom a világ összes baját,  és arra gondoltam, hogy ha ez egy közepesen szar zsánerfilm egyik jelenete lenne, akkor most felcsendülne a háttérben Kansas nevű együttes Dust in the wind című slágere. (Bár szél, az nem nagyon volt.)

Egy darabig csak bámultunk Csopak felé, amiről nekem olaszrizlingek jutottak eszembe, főleg és konkrétan az, amely éppen hűlt a vitorláshoz kötve a vízben. A kapitánynak nem tudom mi járt a fejében, mert csak sóhajtott és annyit mondott: faszom. Ez egy teljesen  megszokott megnyilvánulása volt egyébként, mikor morálfilozófiai kérdések kerültek szóba.

Szerintem, hagyjuk az UNESCO-ra, megoldják, vagy legalábbis rendeznek majd pár koncertet. mondtam, mikor már kínossá vált a csönd. Inkább add ide a dugóhúzót. -javasoltam.
A parton maradt.-mondta.

Így végre kiderült, mi az egyik baj a világgal.

Legyünk primitívek!

Középiskolás évkezdetkor, mikor már a cimboráimmal  (3 fő) túl voltunk az unicum-sör, évnyitó, unicum-sör sorozaton, de még nem meséltük el egymásnak Isaac Asimov-ot / Arthur C. Clark-ot megszégyenítően nyári nőügyeinket, mindig összeírtunk három (3) pontot, mit kívánunk az adott évben mindenképpen megcselekedni, azzal, hogy év végén majd értékeljük a vállalások teljesítését.

Anyámnál most megtaláltam egy borítékban az egyiket, felbontatlanul. Most közreadom, remélem nem lesz per, vagy ilyesmi belőle. Tehát, a második év kezdetekor a következőket jelöltük ki célként (eredeti, vágatlan változat):

Béci:

1. megdugni a Hajnal Krisztit.
2. hátulról is.
3. melle közé rakni.

Tomi:

1. A köcsög Patkánynak (Patkó József, kémia tanár, a szerk.) megmondani, hogy köcsög.
2. Osztálykirándulásra pálinkát vinni!!!
3. Hajnal Krisztivel összejönni.

Levente:

1. Megúszni a matekot.
2. Osztálykiránduláson kefélni /H. K.?/ (Hajnal Kriszti, a szerk.)
3. venni egy Etnies csukát (Gördeszkás csávó volt, és ez egy akkor menő márka, most nem tudom menő-e még, a szerk.)

harvester:

1. Nem lebukni anyámék előtt. (Nagymuttinál hunyni ha gond van)
2. Elkapni a Krisztát. (Hajnal Krisztit, a szerk.)
3. Járni vele, esetleg. (Hajnal Krisztivel, a szerk.)

Kemény idők voltak. Hajnal Krisztivel nem tudom mi van.

Legyünk primitívek!

A tököm teli van a vasárnap délutánokkal.-jelentette ki Onedin kapitány. Én erre abbahagytam összehasonlító, részben SWOT jellegű elemzésemet a 'nő vs. vitorlás' tárgykörben és érdeklődéssel vegyes pálinkával vártam a folytatást, mert hogy Kedd délelőtt volt éppen.

(Mellékszál, de, ugyan egy hajszállal csupán, a nők vezettek ekkor az összehasonlításban. Ugyanis az erősségek, gyengeségek, veszélyek, lehetőségek tárgykörben előre vettem a lehetőségek pontot és így az jött ki, hogy, legalábbis szélcsendben, sokkal több mindent lehet kezdeni egy nővel, mint egy vitorlással.)

De folytatás, az nem jött. Onedin csak vakargatta a tökeit, igaz azt váltott kézzel tette, nem szólt, csak rám meredt, várta hogy mondjak valamit. Pont úgy mint az érettségi elnök, mikor kihúztam a tételt (Rómeó és Júlia) és csupán annyit mondtam: sajnos meghalnak a végén, úgy emlékszem.

Nemrég, -kezdtem, olvastam egy könyvet. Összefoglalom neked: Ha valami jó történt, ittak, hogy megünnepeljék. Ha valami rossz történt, ittak, hogy elfelejtsék. És ha nem történt semmi, ittak, hogy valami történjen.

Melyik könyv volt ez?-kérdezte

Nem mindegy? Mind erről szól.-válaszoltam

Legyünk primitívek!